Ősz. Na nem olyan, mint ez a mai nap, mert ez már-már röhej, hogy minden évszak 1-1 napra esik az idén, a többin csak szakad az eső. Nesze neked globális felmelegedés. Pár éve azt jósolták, hogy mediterrán éghajlat leszünk, ehhez képest lassan inkább észak-atlanti időjárás kezd kialakulni. A mediterránt jobban szeretném, ha már választani lehet. Szólhatna valaki odafent... :-)
Ősz. Szomorú, mert az elmúlást idézi. Egyre rövidebb nappalok, sárguló, hulló falevelek, halottak napja...
Ősz. Lehet elővenni a téli ruhákat, cipőket, új sálat, sapkát, kesztyűt beszerezni a gyereknek a tavaly elveszített/kinőtt helyett.
Ősz. Mindenki kezd téligumik után futkározni, hogy aztán ezrével lepjék el a gumisokat, mikor leesik az első hó. Holott már akár most is fel lehetne tetetni, a hőmérséklet lassan adott hozzá.
Ősz. A kirándulások időszaka. Már jólesik egy pohár tea, vagy forraltbor a kéznek, léleknek, egy kis sült gesztenye, friss meleg pogácsa. Már senki sem keres hideg sört.
Ősz. A kiülős helyeken minden széken puha, meleg pléd várja az utolsó felbukkanó napfényben fürdőzni vágyó bátrakat. Aztán szép lassan bezárnak a kinti helyek, beszorulunk a füstös, zajos, ételszagú, zsúfolt kocsmákba.
Ősz. Az ember előkeresi a nyáron megszerzett filmeket, sorozatokat és este begubózva bámulja a tvben, mert manapság a nézhető műsor ritkább az őszi nap sugarainál is.
Ősz. Gyertyafényben, bekucorodva a fotelba elővesszük kedvenc könyvünket és kellemes, lelket melengető zenét hallgatva olvasunk, majd szépen elalszunk.
Ősz. A nagy találkozások ideje. Rég nem látott barátok kerülnek ilyenkor újra képbe, mindenki a nyári élményekről mesél. Jó nekik, van miről, én idén sem jutottam el a vulkánok tetejére.
Ősz. A magány időszaka. Aki ilyenkor egyedül van, az sokkal érzékenyebb a kinti változásokra. Nem csak a hideg elől zárkózik be, hanem a világ elől is. Tudom, ismerem az érzést. Nem vidám. De ha lent vagy, ilyenkor még nehezebb felfelé indulni.
Ősz. Mégis szeretem. Ha igazi ősz. Nem ez a mostani.
