Nem, nem azért, mert többet járnék orvoshoz, vagy jelentősen többet fájna ez-az, vagy szemüveg kéne (amúgy lehet, hogy kéne). Nem is azért, mert a házbeli kiskölykök lebácsiznak, mert nem, mindegyikkel tegeződöm, felnéznek rám, a motoros-snowboardos srácra.
Azt vettem észre, hogy itt, a digitális világ kellős közepén, a digitális fotózás aranykorában egyre több analóg/filmes gép vesz körül. Sőt, ellenállhatatlan vágyat érzek irántuk. Csupa olyan dolog, ami ugyan nem kerül sokba, de igazi haszna, a tulajdonlás örömén kívül nem sok.
Mégha mindegyik hibátlanul használható jelenleg is. Vagy pár napon belül az lesz, ha a műszerész befejezi a karbantartásukat.
Az egész kb 1 éve kezdődött. Egy fotós magazinban találtam egy filmre fotózással kapcsolatos cikket. Ám sosem volt a kezemben középformátumú (roll film) fényképezőgép. De a vatera segített, pár nappal később (szinte fillérekért) már kézbe is foghattam egy, az 50es évek elejéről származó, eredeti Zeiss Ikon-t. Ez egy harmonika kihuzatos, igazi antik gyöngyszem.
A kipróbálására azonban sokat kellett várni. Mivel ilyen gépet sosem használtam, igyekeztem megfelelően hangsúlyos témát választani ehhez. És ilyen volt a februári jégzajlás a Dunán.
Aztán, mivel Nikonos lettem pár éve, rendszeresen olvasom az ilyen témájú adás-vétel fórumokat. És egyszercsak szembejött velem álmaim gépe, a mindenkori sajtófotós gép, a fotóriporterek által legtöbbet használt gép: egy Nikon F4s! Azt gondoltam, hogy ezt, ha csupán csak birtokolni fogom, számomra már az is maga a csoda. Elfogadható ára volt, amiből még némi kedvezményt is sikerült kialkudni, így egy siófoki túra árán ez is hozzám került. Megkímélt állapot kívül-belül, gyönyörű zárhang. És persze egy hatalmas előny: az optikáim többsége használható, sőt, az autófókusz is működik ezen is!
Sajnos azonban a próba még nem következett el, így most ez a gép is a műszerész kezei közé került, hogy egy alapos takarításon essen át és aztán használatba is kerülhet.
Közben szereztem egy hozzá illő vakut is, nem mintha a többi vakummal nem működne, de ez korban is hozzáillő darab.
Ám innen kis szünettel, de nem volt megállás. Főleg, miután a Zeiss kipróbálásra került, azt éreztem, el kell kezdenem filmre is fotózni. Így szintén egy fórumot böngészve kiszúrtam egy igazi, manuális gépet, mint utólag megtudtam, mondhatni, kuriózum. Egy Nikon FA. Elég kis szériában, nagyon rövid ideig készítette a cég, azonban ezt a gépet tartják az F4 elődjének. Korrekt állapotban volt, bár mostmár tudom, hogy ez csak a látszat: csereérett a fényzárása és el van törve a fénymérési mód választógombja. Na ezen felbuzdulva irány az ebay, ahol második próbálkozásra sikerült lecsapnom egy elektronikahibás FA-ra, persze sokkal lestrapáltabb külsővel, mint az enyém. De így donorként átépíthető alkatrészek tucatjaira tettem szert, például a fent említett kapcsoló is épp rajta. Plusz, megvan az a "markolat" alkatrész, ami sok másikhoz hasonlóan az enyémről is hiányzott. Így ez most teljes megújulásra vár, de hamarosan üzemkész állapotban kerül vissza majd hozzám.
Azt gondoltam, itt már nincs tovább, hiszen van egy igazi antik darab, egy modern, profi és egy manuális különlegesség. De sajnos nem. A minap belefutottam egy újabb hírdetésbe.
Az igazat megvallva, hetek óta keresgéltem az FA-hoz egy 50-es manuális optikát, de itthon is 30-35ezer körül mennek és az ebay-ről sem sikerült olcsó, de szép állapotú darabot kifogni, ott is minimum 30-35ezer lenne egy ilyen optika ára. És ekkor egy F3-assal kézenfogva ugrott fel egy hírdetés, egy örökségből megmaradt, igencsak megkímélt állapotú gép-optika kombóról. Számolgattam, mert a 2 együtt már nem a "zsebpénzből is kifizethető" kategória volt, de ismerve az optikák árait, végülis rászántam magam: legyen egy ilyen is. És nem is bánom, mert gyönyörű!
Azonban sajnos nincs megállás, máris tudom, hogy még kell nekem egy FM2 is, de most ezt kicsit jegelni fogom. Fantasztikus érzés lesz ezt a sok gyönyörű gépet együtt látni majd.
Ráadásképpen, mostmár a manuális gépekhez is van 2 optikám, egy 50/1.4 és egy 100/2.8-as.
Ha sikerül kerítenem hozzájuk majd egy profi negatív szkennert, akkor egyre többet tudom majd használni is őket, hiszen, ha már vannak, ne csak porosodjanak a szekrényben.
De persze nem leszek hűtlen a D200-hoz, hiszen azért mégiscsak a digitális világban élünk. De néhanapján jó kézbevenni ezeket a finommechanikai remekműveket is. És amíg van lehetőség ezekkel fotózni is, miért ne tegyük?
Tehát én egy analóg ember vagyok.
Analóg fényképezőgép, bakelit lemezjátszó, felhúzós óra, orsós magnetofon, csöves erősítő...
Egy régi világ itt ragadt emlékei.
Remélem, egyszer mindegyikhez hozzá tudok jutni majd...