Na igen, mostanában elmaradoztak a bejegyzéseim.
Nem azért, mert nem történik velem semmi, hanem csak valahogy nem kívánkozik ki belőlem.
Így aztán elmaradt a születésnapi is. Pedig idén is megvolt, a 46-dik immáron. Most egy évig Rossi számát viselem. Ugye a kor nem érdem, csak állapot. De azért néha el kell gondolkodni ezen is, bár többnyire nem jutok semmire a nagy gondolkodással sem.
Az életem az utóbbi 2-3 évet tekintve nagyjából beállt egy vonalra, nagy változások nincsenek körülöttem. Sajna az idei nyár sem egészen úgy telik, ahogy azt elterveztem korábban, de még előttünk az augusztus, meg remélem egy kellemes szeptember is.
Mondhatni, hogy a legtöbb téren némileg visszalépés történt inkább, mint fejlődés, nem fotózok eleget és a kedvenc sportjaimat sem tudtam elegendő mértékben űzni és utazni is kevesebbet sikerült, bár voltam egy 2 napos és egy 4 napos motorostúrán és végre kijutok a Hungaroringre is.
Persze, örülni kell minden apróságnak és próbálok is. Minden családdal, barátokkal töltött percet, minden engem érő impulzust igyekszem teljes szívvel átélni és megélni. Amire most nem jutott idő, annak valószinűleg nem is kellett volna most megtörténnie. És ha nem kellett volna, akkor nem szabad erőltetni. Mindennek meg van, vagy lesz az ideje.
Hát így vágtam bele a 46-ba. Aztán majd meglátjuk milyenre sikerül.