Szóval...
Őszintén meg kell mondanom, az utóbbi napok estéit szívesen kitörölném az emlékeimből. A nappalok sem jók, de az estét ritka unalmasak manapság.
Fura, mert ha a múlt hét előtti időket idézem fel, azok az esték sem voltak jelentősen izgalmasabbak. De talán a legbelül még pislákoló remény mégis szebbé tette azokat az estéket.
De így, most, hogy már mindenen túlestem, felettébb unalmasak az esték. Nincs, akinek figyelhetném a jelenlétét, a netes postjait, bármit, ami vele kapcsolatos. Mert nincs, akivel kapcsolatban bármit is figyelhetnék. Ez jó, mert legalább ez lezárult. De mégis mocskos módon üresek az esték és alapvetően a szabadnapok is.
Mindenki el van foglalva az őszi iskolakezdés, vagy a bánat tudja milyen feladatokkal, senkit nem lehet semmire rávenni. Egyedül nincs kedvem igazán semmihez se.
És tudom, a nappalimba nem fog bekopogtatni a nagyŐ, tehát nem ülhetek itthon állandóan. De mégiscsak ezt teszem, egyedül nem jó semmi. Még vásárolgatni sincs kedvem, pedig kéne, őszre kéne szereznem valami normálisabb (értsd: a Converse-nél elegánsabb) cipőt. Aztán ki kéne selejtezni a nadrágokat, ingeket, pólókat, pulóvereket, egy csomó felesleges van a szekrényben, pedig jó lenne némi helyet felszabadítani. De egyelőre még nem tudom a rövidgatyákat sem elpakolni, hiszen ma is még 30fok volt.
Még jó, hogy holnaptól meló, reggeltől estig. Így nem lesz időm ezen agyalni, majd nézek valami könyvet, hogy ne unatkozzak bent se.