Eltelt ez az év is. Jelentősnek nem mondanám, bár betöltöttem a 45-diket.
De menjünk szépen, sorban.
Az évváltás a térdműtétem utókezelésével kezdődött. Januárra elkezdhettem gyógytornázni és közben elkezdtem konditerembe is lejárogatni. Eleinte csak biciklizni mentem, azt javasolta a dokim.
Aztán kezdtem rákapni és szép fokozatosan megismerni a különböző gépeket. Egyre hosszabb időt töltöttem már a teremben, nem csak a standard 35-40 perces bringaedzés.
Közben a gyógytorna is beindult, heti 1-2 alkalommal és elég komolyan kezdett javulni minden.
Ezalatt próbáltam elrendezni mindent a februári utazásommal kapcsolatban. Ugye a térdem miatt nem tudtam/akartam hóra menni, ezért kitaláltam, hogy elmegyek windszörfösöket fotózni Gran Canariára, Pozo nevű kisfaluba, ami egyébként a világkupa egyik nyári állomása is. Csak remélni tudtam, hogy belefutok szeles időbe, garancia sajna nem volt, viszont a munkák miatt az időpont adott volt.
Életem első, teljesen egyedül szervezett és töltött "nyaralása", pláne külföldön, úgy, hogy spanyolul egy árva szót sem beszélek. Ennek ellenére életem egyik legjobb élménye volt ez a hét. Fantasztikus helyek, gyönyörű sziget, barátságos emberek. És persze sikerült a célom is, a fotózás.
Picit mélyvízbeugrás volt az egész, mert akármennyire is készültem rá, nehéz a megfelelő felszerelést összeválogatni, minden eshetőségre felkészülni. Mostmár tudom, hogy némileg túlbiztosítottam magam, de szerencsére belefértem a súlylimitekbe is, meg hiba sem volt és még a képekkel is nagyjából elégedett lehetek.
Aztán indult a tavasz, egyre több konditeremmel, miközben elhagytam a gyógytornát. Látványosan javult a lábam, aminek nagyon örültem. Előkerült a gördeszka is, kaptam egy rollert is, ezekkel rohangáltam össze-vissza.
Megtartottuk a 1st Yashi-day-t, vagyis egy barátommal nekivágtunk egy délután és csak filmes Yashica gyártmányú gépekkel (Mat124 és Electro35gsn) fotóztunk. Nagy élmény volt, pláne, nem sokkal később kézbevenni az elkészült tekercseket.
És elkezdtem minimalizálni a szénhidrát bevitelem, azaz nem ettem kenyeret, tésztát. Illetve ez így nem teljesen igaz, de otthon semmit. Előtte napi rendszerességgel ettem kenyér alapú szendvicseket, pizzát, főttésztát. Ebből a kenyér szinte teljesen ugrott, a tészta havi 1, a pizza kb 2-3 hetente 1-re csökkent. Ezt, ha nem is ennyire szigorúan, de igyekszem még most is tartani, az ünnepek környékén picit lazítottam, de mostantól megint szigorú a megvonás. Cserébe csak hús, sajt és saláta. Viszont tartósan lement rólam 8-10kg, miközben azért izom meg került fel rám, tehát a fogyás valószinűleg nagyobb volumenű lehetett.
Májusban beindult a motorozás is, sikerült csatlakoznom a horvát tengerparti túrához, amit nagyon nem bántam meg. Majd pár héttel később egy Alpokalja túra következett.
És innentől kezdődött egy lefelé tartó szakasz.
Július elején, leugrottunk 2 napra Kecskemétre wakeboardozni. Már 1 napon ekkor túl voltam. Nos, a szombati napon minden kerek volt még, vasárnap is elég jól ment, így délután rápróbálkoztam egy elemre, amit utólag már tudom, nem kellett volna. 15 öltés, bevérzett izületi tok, hetekig tartó jegelés, fáslizás. Ugrott a szezon vízen, motoron, gördeszkán, ki kellett hagynom 1 hónapot mindenféle sportolás terén, járni is alig bírtam. Aztán szépen lassan kezdett visszaállni minden a maga menetébe.
Augusztusban már tudtam edzeni, de mintha januárba ugrottunk volna vissza, szinte mindent előlről.
Szeptemberben kiugrottunk páran Krakkóba 3 napra, megnéztük a Kubrick kiállítást, meg próbáltuk jólérezni magunkat.
És persze konditerem folyamatosan, amikor csak lehet, hiszen készülni kell a téli sportolásra.
Sikeresnek mondható a vackaim kiárusítása is, sikerült lecserélnem a sisakkamerám, a gps-em, az otthoni szgépem. Eladtam snowboard gatyát, megszabadultam az utolsó windows-os és androidos kütyümtől is. Beleszerettem, majd megszereztem a fényképezőgépek Rolexét, egy Hasselbladot.
Végre lett egy automata svájci órám, sok téren fejlesztettem a fotós felszerelésemet, megtanultam fotókat felkasírozni habkartonra.
És megvolt életem első fotókiállítása!
Igaz, csak 2 órás volt, de mégiscsak egy publikus felületen mutathattam meg a talán legjobb sportfotóimat.
Meg az első lakásbetörés is, mármint ebben a lakásban. Szerencsémre nem sok mindent vittek el, okozhattak volna sokkal nagyobb kárt is. Persze, azóta folyamatosan parázok, de ez talán érthető.
A fotózás a februári utazást követően picit háttérbe került, de az ősszel belehúztam, egyrészt Krakkót végigfotóztam (mégha csak pocketgéppel is), másrészt az akkor még csak kölcsönbe kapott géppel tekeregtem a városban is, majd egy nagylevegőt véve becserkésztem a Salgótarjáni úti bezárt zsidótemetőt. Majd kiugrottunk egy rövidke portré fotózásra a Dunapartra és végül eljutottam Ózdra, a lassan pusztuló vasműben is eltöltöttünk egy fantasztikus fotós napot. Ennek a képeit később egy, a borsodi régióval foglalkozó blog kérte el és használta fel.
Decemberben sikerült kipróbálni, hogy mennyit bír a térdem, nem az igazi, de azért bevállaltam a januári szokásos freestylecamp-et, meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
Az ünnepeket sikeresen végigdolgoztam, sajnos a pihenés elég minimálisra sikerült, de nem is bánom annyira, a január úgyis elég kényelmes lesz.
Hát így telt a tavalyi esztendő. Néhány, sajnos elég meghatározó negatív esemény ellenére is azt hiszem, inkább pozitív egyenleget tudnék vonni. Vannak javítani való dolgok, de majd ebben az évben talán sikerül, remélem, újabb sérülések nem szólnak közbe, most picit elég volt az orvosokból.
