az ősz kicsit más szemszögből

Talán mindenki életében eljön a pillanat, mikor meg kell válnia bizonyos dolgoktól. De ez még akkor is nehéz, ha nem különösebben kötődünk az adott tárgyhoz, csak már megszoktuk a jelenlétét a konyhában, a lakásban. Sok apró csetresz, kacat árulkodik az elmúlt idők történéseiről. Millió szám hevernek nálam is a "jó lesz majd még valamire" cimkéjű, ám valóságban értéktelen dolgok. Vagy olyan ruhadarabok, melyek már inkább csak eszmei értékkel bírnak, emlékül egy utazásról, vagy egy személyről, de már kinyúlt, megkopott, esetleg kinőtt, kihízott darabok.

Azt hiszem ez nálam most következett be.
A múlt héten kezdődött a kissé elhasználódott kajásdobozokkal. Már hónapok óta megvettem, de csak kerülgettem az új dobozokat, míg végre rászántam magam a cserére. A régiek mennek a pincébe, másodéletüket kezdeni, csetresz/csavar/stb tárolóként, elősegítve az ottani remélt rendet.
Majd pár nappal később a kissé megkopott cipőkkel, meg persze a megüresedett cipősdobozokkal folytatódott. Lett néhány üres cipősdoboz, mert hát sajna a cipők sem örökéletűek, idén több is ment a kukába. Nem is bánom, inkább csak azt, hogy ezek közül néhány szinte vadiúj volt még, de a gumitalpuk nem bírta az idő vasfogát.

Nos, holnap délután a sí/snowboard ruhák leltározása lesz soron. Persze az elsődleges cél: felmérni, lefotózni az elpasszolni való kabátokat, nadrágokat, majd feltenni minél több apróhirdetős oldalra. Van néhány igazi őskövület, talán még 10 évnél is régebbiek, de van egészen új, csak már számomra nem annyira tetsző, meg akad még talán vadiúj is. Át kell nézni, felpróbálni (biztosan akad, amit "kinőttem") és selejtezni, eladni, amit csak lehet.

És ha már így belejövök, a gardrób tartalma is felülvizsgálatra, átpakolásra, selejtezésre kerül, kéne csinálnom egy kis helyet a szekrényben. Részben a tél-nyári nadrágcsere is esedékes már, de tuti, hogy az ingjeim többsége is már kicsi lesz, van egy rakás póló, ami már hordhatatlan állapotúra fakult, vagy nyúlt, meg nyilván lesznek nadrágok is, amik már nem kellenek.

És ha ez megvan, akkor a jövő héten irány a pince, összerakni a darabokban heverő bringámat, rendbetenni a polcokat, szerszámokat, hogy végre hozzáférhessek majd a hamarosan nélkülözhetetlen sícuccokhoz is...