mérleg

Az idei télisportszezon lassan véget ér számomra, bár még van 1 egynapos bérletem Ausztriába, de ahogy láttam, hó már alig.

Ideje egyenleget vonni.

A tavalyi szezon végén sikerült vennem egy új snowboardruhát, majd az ősszel egy új nadrágot. Aztán karácsony előtt belefutottam egy komplett ruhába, ami, mint utólag kiderült, életem eddigi legjobb, legprofibb snowboardruhája. Tehát ruha fronton minden rendben volt a szezon elejére.

Szerencsére sok akcióról értesültem, így került hozzám egy új szemüveg is.

Az idei évre 2 dolog volt betervezve: a januári freestyle camp és egy hosszú hétvége, alpin oktatással. Sajnos ebből csak az első valósult meg. De kezdjük az elején.

Régóta foglalkoztatott a dolog, hogy jó lenne megtanulni a stabil ugrásokat, mert sokszor hoztak már kellemetlen helyzetbe a váratlan bukkanók, ugratók, göröngyök. Ezért is örültem meg, amikor láttam a freestyle camp felhívását a facebook-on. Azonnal jelentkeztem is.

Majd decemberben a kollégákkal akartunk kimenni Stuhleckre, amiből végülis annyi lett, hogy 3an pasik mentünk mindössze. Nagyon klassz volt, 3 nap boardozás, de sajnálatosan elhagytam a gopro kamerámat, ami leesett a deszkáról és persze már nem is lett meg (előző évben ugyanitt a protektoros snowboardkesztyűm veszett el).

Aztán a 2 ünnep (autótöréssel vegyítve) és a köztes napokban hatalmas akciós bevásárlás, néminemű aláöltözők, pulcsik, stb.

Aztán jött a januári tábor. Kicsit para volt, mert én voltam a legöregebb, csupa tini kölyökkel körülvéve. De sokat tanultam, főleg lazaságban, magabiztosságban. Ez ugyan nem akkor és ott derült ki, hanem 1 hónappal később Franciaországban.

De vissza a táborhoz. Készült egy jó kis film is róla.

Aztán újra munkás hétköznapok, de kezdett körvonalazódni, hogy még menni kell idén, ez a szezon nem érhet így véget, pláne, hogy síléc a lábamon sem volt eddig.

Gyors tanakodás után irány Val Thorens. Ismerős hely, ez volt a 3dik hetem ott. Csak februári főszezonban még soha. Mitől más? Sokkal drágább a szállás, kb 3x annyi ember van.

Cserébe megérkezéskor elkezdett havazni és esett 3 napig, pótolva a hetek óta elmaradt havazást. De megérte 3napig szívni a látótávolsággal, mert utána, mikor kisütött a nap, csodás szűzhavas terepeket hódítottam meg. Sajnos emiatt itt is csak 1 napig volt síléc a lábamon, de valahogy nem is éreztem most annyira a dolgot. Akartam trükklécet bérelni, de végül ez is elmaradt.

Na és itt jött képbe a januári tábor hatása. Sokkal magabiztosabban mentem mindenhol, no para, ugratók jöttek-mentek, pályáról ki-be, szűzhóban, néhol többszáz méterre a pályáktól. Ezeket eddig közel sem mertem így megcsinálni, viszont most hihetetlenül élveztem. Igaz, free lappal kezdtem lemondani a karcolt ívekről, de nem baj, arra ott az alpinlap, amit aztán a legutolsó napon vettem elő. Érdekes módon, sokkal több deszkás volt, mint tavaly, de alpinos szinte 1 kézen megszámolható csupán. Igaz, összeakadtunk 2 Skwal-os pasival Luxemburgból. Na azzal nagyon durván nyomták, tuti versenyzők lehettek, bár nem mondták.

És a francia hét alatt kezdett érlelődni a free cucc cseréjének gondolata. Bizonyára mert jó sok boltot végignéztünk, sok új kötés, lap volt a kezünkben. És ha találtam volna megfelelő lapot, el is hoztam volna, de sajnos mind rövid volt.

Aztán mire hazaértem, egyre erősödött bennem a dolog, pláne, hogy sok akció tartott/tart még. Így aztán az első a kötésem cseréje lett, az eddigi alap helyett egy felsőkategóriás lett. Meg a sisakom szivacsozása is erősen megadta magát (és sisak nélkül nem megyek pályára), így egy szintén akciós került a régi helyére. Még a lap marad a régi, lehet, hogy az majd csak jövőre cserélődik.

Meg a sícipőmet el kell vinnem megformázni vmi szervízbe, vagy nekem kell jól felmelegíteni majd ősszel és ráformázni a lábamra, mert valahogy nem volt tökéletes.

Végülis nem zártam rossz szezont (bár lehetett volna menni sokkal többet is), mert a 15 nap havon azért az bőven a magyar átlag feletti. Szombaton megkapják a deszkák/lécek a nyári védővaxolást és mehetnek vissza a zsákjaikba.

?

Szörnyű dolgot vettem észre. Nem írtam ide már mióta. Nem is értem, mi lelt, mostanában nincs kedvem összeszedni a gondolataimat. Sok a munka, lassan kezd rámtörni a tavaszi lehangoltság, hiszen a téli szezonnak lassan vége, a motoros szezon meg még csak döngeti a kaput.

A természet is éledezik még csupán, az idő is hol ilyen, hol olyan, nagyon fotózni sincs még mit.

Persze, közben zajlanak a mindennapok, a téli akciókban érdemes nézelődni és fejleszteni a sportfelszereléseket a jövő szezonra, el lehet kezdeni a tavaszi tisztító diétákat, az éppen elcsípett napsütésben megfürdetni a téltől elgyötört lelkünket, sétálgatni, szívni a friss levegőt és persze dolgozni.

Mégis valahogy azt érzem, hogy legszívesebben csak aludnék naphosszat. Pedig van itthon is tennivaló bőven, a szokásos tavaszi nagytakarítás, függönymosás projekt még ugyan várat magára, de a konyha és környéke egy kis felújítást elviselne, a fürdőben is lenne mit csinálni.

És persze a pince, amiben megint akkor káosz kezd uralkodni, hogy már be sem férek, pedig a téligumik még nincsenek is leszerelve, a nyáriak meg jelenleg bérlaknak máshol.

A ruhásszekrény teljes kipakolását sem úszom meg, sokmindent kéne selejtezni, mert nem férnek be már új ruhák. A télikabátokat már 2 hete elpakoltam. Aztán ott a téli-nyári cipőcsere. Meg a motorosruhák szezon eleji leápolása.

Már látom, hogy kéne egy hét szabi, hogy megpróbáljam beérni a feladataimat, de ahogy ismerem magam (meg a szerencsémet), ellustálkodnám, meg biztosan esne azon a héten, hogy ne tudjak semmit sem csinálni.