Azt hiszem, semmi sem változott jelentősen. Szokás szerint nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy jeles nappá avanzsáljon a születésnapom, így aztán a kecskeméti wakeboardpályán töltöttem, többnyire barátok társaságában. Évekig raftingtúrákra esett, 2 éve ugyanitt a waketáborban ünnepeltük, tavaly meg az előző nap értem haza a táborból. Nyári gyerekként nekem igazán sosem volt szülinapi zsúrom, mert rendre minden gyerek nyaralni volt a szüleivel és általában mi is a balatoni telken töltöttük ezt az időszakot. Tehát megszoktam már korán nem tudomást venni a szülinapomról.
Aztán persze, voltak szép és kevésbé szép születésnapok, talán jobb is, hogy nem kell nagy partikat tartani, egyszerűbb ez így, haverokkal, valahol messze a város, az ismerősök zajától.
Persze azért torta volt, este ittunk is az egészségemre. Aztán meg alig győztem megköszönni mindenkinek a jókívánságokat a Facebook-on, meg sms-ben, mailben...
De hogy minden ne legyen gömbölyű, a héten kellett dobni egy napot, mivel az egyik fogam letört és pótoltatni szerettem volna mielőbb. Aztán az utolsó napon dobtam egy nem túl kellemes hátast az egyik slideren, úgyhogy az ezen való próbálkozást most pár hétig mellőzöm.
Amúgy meg éljen a 44, ilyen többet nem lesz!
