újratervezés

Eljött ez a pillanat is. Át kellett gondoljam, mire jut időm és mire nem. Illetve mi az, amire biztosan nem fog mostanában. Így eladósorba került a jégkorong felszerelésem java. Pár évvel ezelőtt lelkesen jártunk a westend tetőre korongozni, többnyire motoros haverok. Kötetlen, jókedvű játék volt. És nekem ennyi elég is volt ebből. Aztán következő évre elkezdték komolyabbra szervezni a srácok, meccsek, idegenekkel bővült csapat, komoly edzések. Ennek következményeként elveszett a játék öröme számomra. Persze közben bevásároltam ezt-azt. Most meg csak kerülgettem a lakásban ezeket. Így döntöttem: eladom őket. Úgyis jön a helyére más.

Még a windsurf cuccaimon kellene komolyan gondolkodnom, évek óta nincs deszkám, csak a komplett riggek, ruhák, stb. Viszont annyit nem kapok értük, amennyibe kerültek, vagy kerülnének, ha mégis újra akarnám kezdeni. Egyelőre ez még újratervezés alatt áll. Mert logikusabb lenne egy deszkát venni hozzájuk, de ahogy az elmúlt pár évben nem voltam vizen, szerintem ez nem sokat változna a jövőben sem. Akkor meg minek? Csak sajnálom nagyon, végülis nagyjából 35 éves koromig meghatározó volt az életemben a windsurf. De az utóbbi időben nagyon nem fér bele az életembe, leginkább szabadidő szempontból.

Ha éppen ráérek, akkor tuti nem fúj a szél és amikor meg végre bejön a hidegfront, akkor már nem tudom szabaddá tenni magam. Ráadásul nem kis idő, mire összeszedem a felszerelést is.

Közben bejött az életembe a motorozás is, ami szintén elég időigényes, ráadásul ha végre jut rá idő, próbálom barátokkal összeegyeztetni. És a szörf nem is annyira társas sport, mint akár a motorozás, akár az életembe most belépni készülő wakeboard, vagy a via ferrata.

Lehet, hogy ideje lesz döntést hoznom szörf ügyben is? Nehéz, mert sok szép és izgalmas emlék fűződik hozzá. Mondom, elég meghatározó volt az életemben, bár sosem űztem versenyszinten, de nem is nagyon akartam. Egyfajta szabadságérzést adott. Amit viszont azóta megtaláltam motoron és snowboardon egyaránt.

Biztosan öregszem, mert jobban vonz, hogy szörfösöket fotózzak, minthogy deszkára álljak újra. Persze, nem mondom, hogy nem mennék vele szívesen párat, ezért is van bennem a döntésképtelenség ezzel kapcsolatban.

Anno, 20éves fejjel el sem tudtam képzelni, hogy ne legyen szörf az életemben. Igaz, akkoriban sokkal lazábban dolgoztam, más volt az életritmusom. Aztán rájöttem, hogy aki mellettem van, annak kevésbé élvezetes a szörfözés, mert olyan helyekre "kell" menni nyaralni, ahol az a legfontosabb, hogy van-e szél? Ráadásul be kellett látnom 30évesen, hogy én inkább csak szeretem, mint amekkora tehetségem/tudásom van ehhez. Amivel semmi baj, csak akkoriban kezdtem el komolyabban síelni, majd snowboardozni és abban nagyobb sikerélményeim voltak, több elismerést, elismerő pillantást kaptam. És ezek megadták a szabadságérzetet, ami addig hiányzott.

Szóval azért tárolni a cuccot és még pluszban beruházni jópárezret, hogy talán 1-2x eljutok megfelelő időben a megfelelő helyre, szerintem hatalmas luxus, bármilyen jó is lenne...