Az év utolsó órái tökéletesek, hogy az ember összegezze az elmúlt 365 nap történéseit.
2013 is egyedül köszöntött rám. Szokásomhoz híven átaludtam a szilvesztert (ahogy kb ma is fogom).
Az év eleje apám, illetve az Ő földi létének elmúlásáról szólt. Tudtuk, hogy szinte elkerülhetetlen, de erre képtelenség felkészülni. Szóval 2-án itthagyott minket. Szörnyű kötelezettségek, intézni a temetést, közben túlélni a mindennapokat és közben csak a fájdalom.
De az élet megy tovább, túl kell élni, tovább kell lépni. Így aztán nem mondtam le a saját dolgaimról. Snowboardoztam, a freestyle tábor kifejezetten sikeres volt, tanultam, próbáltam egy csomó új dolgot, majd a márciusi tábor alatt megint pár újat, fotóztam, ezáltal megismertem új embereket, majd beleugrottam valamibe. Nem bánom, de sajnos nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, leginkább egy másik miatt. Ami szintén nem úgy sikerült (második nekifutásra sem), ahogy szerettem volna, de ez kizárólag miattam.
De azért 2 hét snowboard csak összejött a tél végére. És 2 szuper fotózás is, freesízőkkel és snowboardosokkal.
Meg egy kiadós térdfájás.
Eleinte próbáltam nem tudomást venni róla, de mikor már egy kisebb kirándulás is gyötrelemmé vált, be kellett látnom, valami nem OK. De hittem a javulásban, hol jobb volt, hol meg a lépcsőt sem bírtam. Így lemondtam a hegymászásról, hogy pihentessem. Aztán lassan beindult a jobb idő is, a wakeboard szezon. Próbálgattam a határokat, vízen kevésbé volt fájdalmas, viszont pár gördeszkázás után újra alig bírtam járni.
Májustól végleg kiköltöztünk az új stúdióba. Nem igazán repestünk érte, hiszen kint van a város szélén. De pár a nyár végére már áldottuk a sorsunk, mi sokkal jobban jártunk, mint akik maradtak a régi helyen.
Közben voltam 4 napig motorozni Ausztriában, megy Csehországban, lefotóztam a pesti óriáskereket, kipróbáltam a város legjobb hamburgereit. És amennyire nem motoroztam a túra után, annál inkább wakeboardoztam.
És végre elmentem orvoshoz. Többhöz is. Csináltattam egy általános kivizsgálást, aztán mivel voltak emésztési gondjaim, azt kicsit mélyrehatóbban is. Meg végre térddoki.
Kivizsgálás, mri, kivizsgálás, végül műtét. Persze ez eltartott júliustól november közepéig, még mindig lábadozok belőle.
Na de kicsit előreszaladtam. Hazajöttem a motorostúráról, utána hetekig állt a gép egy kisebb hiba miatt. Így július-augusztus a wakeboardtáborral, meg némi kecskeméti videózással telt. Meg persze a ránkhagyott műhely felszámolásával. Nehéz ügy, hiszen bennünket minden csavarhoz emlékek kötnek, nehéz megválni a sok értéktelen szemétnek látszó dologtól. De ha lassan is, ezen is sikerült túllépni, mégha közel sem olyan végeredménnyel, mint szerettük volna. Mindegy, tanultunk belőle, bár drága sulinak bizonyult.
És közben egyszercsak 44 lettem. Nem mondom, hogy különösebben megviselt volna, de azért ez mégiscsak az utolsó, ami a 40-hez közelebbi.
Wakeboard. Egy igen sikeres kisfilm a táborról, meg a kecskeméti barátokról. Inkább visszafogott csúszás, pár hatalmas eséssel tarkított próbálkozással. Idén sajna nem sikerült igazán semmi újat tanulni, bár egyszer mégiscsak sikerült megcsúsznom a pussy-boxot. Majd dobtam rajta egy hatalmas hátast.
És közben szépen elmúlt a fesztiválszezon is. Ráadásul nélkülem, idén sem voltam egyiken se. Sajnos a Fridge is visszaminősült egy semmitmondó novemberi szigetté, bár arra a frissen műtött lábam miatt amúgy sem tudtam volna kimenni.
De vissza a nyár végére. Roger Waters a szemerkélő eső ellenére is fantasztikus volt, életem egyik legnagyobb koncertélménye.
Sajnos idén 2 dolog nem jött össze azokból, amiket nagyon szerettem volna az év elején. Illetve 3, ha ideveszem, hogy tulajdonképpen a magánéletem semmit sem fejlődött. Szóval iszonyú keveset motoroztam (kb 3000km) annak ellenére, hogy még az évek óta áhított motortuningra is sorkerült, valamint sokkal, de sokkal kevesebbet fotóztam, mint szerettem volna. Pedig nem keveset áldoztam rá, tavasszal szereztem egy gyönyörű 6*6-os gépet, meg év végére egy igazi álomgép, a nikon f5. És bár többször is fotóztam, de többnyire nem a saját örömömre, hanem ilyen-olyan eseményeken, vagy felkérésre, erről még írok lentebb.
Sajnos az egyik ilyen alkalom pont egy rokon temetése volt. Az évet több temetés is kísérte,tudom, hogy fel kell rá készülni, egyre több lesz, de nekem ez is sok volt már.
A lényeg, hogy hónapok óta nem igazán fotóztam saját kedvem szerint. Bár volt egy komolyabb fotózás, amit azért nagyonis élveztem. Egy régi kolléganőm kért meg, hogy csináljunk képeket a blogjához. És az utolsó meleg őszi napon meg is tettük az első lépést, egy elég jó kis anyag kerekedett belőle, mindketten várjuk a folytatás lehetőségét. Persze, bőven vannak hiányosságok benne, de pont emiatt vállaltam, hogy tanuljak belőle/általa.
És ha már tanulás, ismét nem sikerült elkezdenem a basszusgitár tanulást. Viszont elkezdtem az afterfx-et, ami hosszadalmasabb, mint gondoltam, de van segítőkész barát hozzá.
És az ősz legfontosabb történése: a térdműtét. Négy és fél év után újra meg kellett operálni a bal térdem. Porcleválás, porcplasztika. Majd 5 héttel később porcinjekció mindkét térdembe. Már-már egészen jól voltam, amikor az ünnepek alatt bedurrant a térdizmom, járni is alig bírtam, még most is érzem, bár sokat javult az elmúlt pár napban.
És így, bicebócán, sok munkával telt el az ünnepi hét. Nem is kívánok senkinek semmit, nehogy rosszul süljön el. Valaki tavaly nekem is kívánt, ha megtudom ki volt és elkapom, lesz nemulass!!!
Mindenki mulasson ma nagyot, aztán gondolja végig, mi vár rá 2014-ben. :-)