Megérkezve, azonnal birtokba vettük a medencét, hiszen szinte a legutolsó km-ig 30fok feletti hőmérsékletben motoroztunk, ki lazábban, ki (én is) pedig talpig bőrben, merthogy motoron első a biztonság, második a kényelem. A medencéből azonnal rohantunk is az étterembe, a 3 fogásos vacsoránkhoz, ami meglepően finom és tartalmas volt. Olyannyira, hogy még 1-1.5 órával később is inkább csak a szemünk (orrunk) kívánt volna enni a főutca forgatagában, a pecsenyesütőknél.
Másnap aránylag korán, 9 körül indulás hazafelé. Sajnáltuk, hogy nem volt még egy plusz napunk a város, a környék nappali megismerésére, úgyhogy Zakopane: jövünk még!
Most a Magas-Tátra keleti részét másztuk meg és itt értük el újra Szlovákiát. Majd természetesen egy rövid kanyar erejéig bevetettük magunkat a Tátrán végigkanyargó, Tátralomnictól a Csorba-tóig vezető útra. Gyönyörű utunkat azonban egyszercsak Poprad felé kellett irányítsuk, ahonnan viszont a szintén csodás Javorina völgyön át értünk Rimaszombatra, majd egy ebéd után Balassagyarmat érintésével vissza Budapestre.
A korai hazaérést legkevésbé sem bántam, hiszen tudtam, hogy hétfőn hajnalban irány a Slovakiaring, autóval, 2 motorral utánfutón. Sikerült az M1-esig laza 1.5 órás csúszást begyűjtenünk, így kicsit megkésve értük el a pályát és a boxunkat. Sajnos így az első menetről le kellett mondanunk, az utolsót meg elmosta egy zápor, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat ezen a számunkra eddig ismeretlen versenypályán. Azt hiszem, ide is még visszatérünk...