Persze, vannak apró kis örömök is néha, de ezek olyan aprók, hogy szinte estére el is felejtem. De ha ennyire nem is, nem olyan volumenű dolgok, hogy különösebben befolyásolják a napi hangulatom, kedélyállapotom. Ami egyébként nem is olyan rossz, mint egy balesettel kezdődő ünnep után lehetne.
De mégis, valahogy a gondolatok nem tologanak bennem, nem érzem, hogy ki kéne írnom magamból bármit is. Dolgozás van, fejben összerakni az új évet, intézni a totálkárgyanús autóm ügyeit, készülődni a snowboard táborra és közben jó lett volna még pihenni is a hétvégén, de egy kolléga lebetegedett komolyan, így most el kell vinnem a vasárnapi műszakját. Pedig lett volna 2 szabadnapom, de szombaton sem lesz nagy pihengetés, ahogy látom. Asszem el is megyek ma korán aludni, ki tudja, a holnap mit tartogat még erre a hétre...