De mindeközben feltűnik egy másik csillag, aminek a fénye elhalványít mindent maga körül. De még sokkal elérhetetlenebb, mint bármi más. Hiszen ő egy csillag, magasan reppen, besugározza a pillanatot, mikor a közelünkbe ér, majd egy szempillantás alatt csak a hűvös űrt hagyja maga után.
Elérhetetlen, mert nagyon távoli.
Elérhetetlen, mert ezt akarja.
Elérhetetlen, mert félünk tőle.
Elérhetetlen, mert...
Miért is?
-Mert eddig még senki másnak nem sikerült elérnie? Ez csupán azt jelenti, hogy fel van adva a lecke.
-Mert kispályás vagyok hozzá? Lehet, de próba nélkül feladni?
-Mert gyáva vagyok? Na ez lehetséges.
Persze, lehet, hogy ez a csillag nem is csillag, csak egy kis meteor, mely párszor körberepül minket, aztán a légkörbe jutva felizzik és elporlad majd. Mint mindannyian. De addig is beragyogja az egünket.
Illetve szeretném, hogy beragyogja az egemet. Csak az enyémet. De ez azt hiszem, csupán egy újabb álom marad. Mint az elmúlt időkben minden más...