... egyszercsak elhallgatott a tv. és meghallotta a csendet. és elkezdte élvezni. sehol semmi a bugyuta zajongás után.
hallotta, ahogy levegőt vesz...
és elkezdte figyelni az őt körbevevő Csendet. majd elkezdett hallani. hallani a ciripelő tücsköket, a távolban csikorogva kanyarodó villamost, a címet kereső taxit, a 2 házzal odébb néha vakkantó kiskutyát.
fogta a poharát és újratöltötte, majd kiállt az erkélyre. bámulta a sötétet. és ahogy a csend, úgy a sötétség is kezdett megnyílni neki. látta az épp leszállni készülő repülőgép fényeit, a szomszéd ház emeleti ablakában a csókolózó párt a függöny mögött. látta kialudni a taxi szabadjelzését. belekortyolt az italába és a Holdat csodálta. próbálta elképzelni a túlsó oldalát, melynek látványa csak igen keveseknek adódott meg.
nekitámaszkodott a korlátnak és... repülni kezdett. elkezdte látni a város nyüzsgő fényeit, de már fentről.
mintha valami üvegtestű repülőgépen szállna az utcák felett. megcsodálta a folyó sötéten kígyózó vonalát, átrepült az óriáskerék küllői között, belekapaszkodott egy felhőfoszlányba...
majd visszatért az erkélyre. és csak hallgatta a tücsköket, a villamost, a kutyát és nézte a messzi Holdat, a csillagokat...
boldog volt.
boldog, mert érezte, hogy övé az egész világ!
