Az igazat megvallva, nem is tudom, hogy mit írjak. Mert annyira nem történt velem semmi mostanság, hogy az már-már riasztó.
Persze, az autóm készülget, voltam 2x fotózni is, a biciklim kerekei is elkészültek, voltam családi ebéden is, de olyan átütő, mindent megmozgató történés semmi.
Még motorozni sem jutottam el, pedig terveztem.
Közben eltettem a wakeboard felszerelést, lassan előkerülnek az őszi-téli ruhák, cipők. És ami a fura, hogy ez nem is zavar annyira. Szinte már örülök, hogy rendesen fel lehet öltözni. Na nem mintha különösebben piperkőcködnék, de néha olyan jó felvenni egy régen nem viselt ruhadarabot.
Szeretem az őszt. Pláne, ha van lelkierőm kimozdulni és akár fotózni, akár motorozni, akár csak sétálni egyet az utolsó meleg napsugarakban. Ilyenkor előjönnek a természet színei, élni kezd minden, mégha ez pont az elmúlás időszaka is.
