Jó kapni, de jó adni is. Néha ismeretleneknek, ismeretlenül is. És segítek magamon is vele, de ezt később.
A héten téli-nyári csere volt a nadrágoknál és cipőknél, nem gondolnám, hogy még eljő idén a shortok, bermudák és vitroláscipők ideje. Így előkerültek a melegebb, zártabb cipők, bár még a Converse-ek kitartanak és még a bőrdzseki (az utcai) se került elő.
És mivel állandó zsúfoltság van cipő és ruhafronton, így arra gondoltam, hogy ha már egy kedves ismerősöm gyűjtést szervez az iszapba fulladt falvak lakóinak, a selejtezésre kerülő ruháim, cipőim inkább hozzájuk menjenek most, mint olyanokhoz, akik nem érdemlik meg (neveket nem mondok inkább).
És ettől a gondolattól valahogy jó kedvem lett. Ráadásul az elmúlt pár napban egy zárt fórumon is kitettem az adatlapomra a segélyvoal számát, mire többen megköszönték, hogy gondolok az "áldozatokra". Szóval rájöttem, hogy adni valóban jó dolog, bár lennék én is olyan helyzetben, hogy adhatnék sokkal-sokkal többet.