Mert újra és újra gondolkodóba esek, gondolkodóba kell esnem.
Vajon tudatosan csináljuk azt, amit csinálunk? Mennyire vagyunk tudatosak az ismerkedés kezdeti fázisában? Tudatosak húzunk be kéziféket, mikor picit komolyabbra fordulna?
Vagy amint túlontúl közel akar/próbál kerülni hozzánk valaki, félelmünkben, esetleg örömünkben elkezdünk abnormálisan viselkedni és ezáltal automatikusan válunk riasztóvá?
Honnan lehet tudni, hogy mi okozza ezt a riasztó kisugárzást?
És miért parázunk be automatikusan, ha valaki elkezd érdeklődni irántunk? Hiszen a mindennapokban mindennél jobban vágyunk erre. Aztán amikor belép az életünkbe az "ismeredés" fázisa, szinte reflexszerűen válunk parássá és mintha igyekeznénk elriasztani azt, aki be akar férkőzni az auránkba.
És akkor a nap kérdése: vajon a másik tudja, hogy akaratlanul is megtesz mindent, hogy egyre kevésbé érdekeljen?