Erősen fordulópont gyanús esemény. Ugyanis még soha életemben nem túráztam 2napig teljes menetfelszerelésben, 1000méternél magasabban. Ráadásul távolságban is csúcs, közel 25km a táv és több, mint 1500m szintemelkedéssel.
De mindjárt tisztázni is kell valamit: nem ment el az eszem, ugyanis via ferrata túrázni készültem, sokadmagammal. Azonban részben az időjárás közbeszólt, így az első napi magasság nagy részét túrázva tettük meg, közel 800m-t emelkedtünk pár óra gyaloglás árán. Én konkrétan a halálomon voltam, de ahogy néztem, a többiek sem feltétlenül erre készültek. Nehezítés képpen a túra második fele végig egy kiadós felhőben haladt, iszonyatos páratartalom közepette.
Felérve, egyből egy kisebb ferrata fogadott minket, ezen sikeresen átkűzdve magunkat, várt a megérdemelt pihenő/ebéd/sör. Közben megismerkedtem valakivel, akivel aztán a hátralévő időben nagyon sokat beszélgettünk a gyalogtúra során.
A pihenő után végre derengő napsütésben indultunk tovább, az időközben megváltozott szálláshelyünkre. Mint utólag kiderült, ez a kis kitérő kb 7.5km plusz gyaloglásunkba került, néha igen kilátástalannak tűnő helyzetben. Utunkat mókusok, zergék kísérték, mi meg csak haladtunk előre, valami szinte megfoghatatlan cél felé.
Ám a vacsora közbeni naplemente kárpótolt mindenkit.
Az este jó hangulatban, nagy nevetgélések közepette telt, majd szépen lassan mindenki az ágya felé vette az irányt, ki alul, ki felül. Ugyanis ez egy tipikus, emeleteságyas, tömegszállásos túristaház.
Reggel vegyes kép: a társaság fele nagyon jól, a másik fele szinte semmit sem aludt. Nyilván, én is ez utóbbiak közé tartoztam. De 9kor már indulás volt, így egy alapos reggeli, narancslével, majd ásványvíztankolás után újra bakancsban vártuk az indulást.
Egy rövidebb, nem túl erőltetett túra során értünk el a vasárnapi ferrata helyszínére. A közeli büfében némileg könnyítettünk a felszerelésen, majd egy igen húzós, apró kavicsokkal, kövekkel teli lejtőn csúszkáltunk le a fal beszállásához. Innen kb 400méterrel feljebb volt a fal teteje. Maga a mászás élvezetes, kellemes, kihívásokkal teli, de végülis ezért jöttem, erre vártam előző nap is.
A csúcsra érve jól elfáradva zuhantam be a büfébe, kis pihenő, a felszerelés elcsomagolása, víztankolás (1l szóda = 6€!!!) után elindultunk a völgy, a túra vége és a busz felé.
Persze lent pont elfogyott minden típusú sör, így duzzogva szálltunk buszra és irány haza.
A hazaúton próbáltam minél többet aludni, amennyire ez lehetséges volt.
De a lényeg, hogy a leszálláskor telefonszámot cseréltünk... :)
