Visszatértem.
Most önszántamból.
Elegem lett az egészből.
Hetek teltek el minden különösebb kommunikáció, vagy találkozás nélkül. Ez így pont semmi. Akkor meg minek?
Inkább egyedül legyek, mint levegőnek nézve. Azt megteszik még sokan mások is, ezen a téren nem vagyok rászorulva, hogy még gyüjtögessek is magam mellé ilyeneket.
Igaz, sok energiát nem kellett belefektetnem, mert ennyihez szinte elég csak ébren lenni.
Őszinte leszek: néha azt gondoltam, hogy én rontok el valamit. És nyilván ez is benne van, hiszen amíg azt gondoltam, hogy "forró a vas, ütni kell", addig jobban odafigyeltem, kedves voltam, talán túlságosan is kedves. De amikor ezt nem kapom vissza, vagyis kissé egyoldalú az egész, akkor elég gyorsan kezd elegem lenni belőle.
Nem tudom, hogy Te, a kedves olvasó hogy vagy ezzel, de én szeretem, ha van némi reakció egy sms-re, vagy pláne, ha nem csak "kötelező" jellegű válaszok jönnek, hanem esetleg eszébe jut magától is írni egy-két kedves szót, vagy akár csak egy smiley-t.
És hogy akkor Gio barátomnak is igaza legyen, bár ez nem Barney-s, hanem Valami Amerikás:
"Hölgyeim, olyan vagyok, mint az influenza! Bárki megkaphat!"
Ui: sajnálatos, hogy arra is képtelen volt, hogy lezárjuk ezt az egészet. Ha valaki heteken át halogat egy találkozót/beszélgetést, akkor azt gondolom, hogy ezek után nem nekem kellene Őt keresnem, vagy újra kezdeményeznem! Mert nem fogom, ebben biztos lehet mindenki, Ő is!