A minap végre jutott időm, hogy régen nem látott barátomat meglátogassam. Teljesen váratlanul felugrottam hozzá az üzletbe.
Pár perce beszélgetünk, mikor megérkezik egy korábban megbeszélt ügyfele, akivel gyors beszélgetésbe kezdenek. Eközben én az üzletben kissé hátrahúzódva várok, mikor bejön egy csaj, elsőre, mintha a pasihoz tartozna. De aztán mikor a pasi+gyerek elhúznak bankautomatát keresni, a csaj marad.
Én is.
Elkezdtek valamiről beszélgetni a barátommal, látszólag Ő ismeri, vagy legalábbis már járt a boltban.
Ők beszélgetnek, én csak hallgatózok, majd valahogy a csaj belevon a beszélgetésükbe. Kicsit furán beszél, furán viselkedik.
Hamar kiderül, hogy kb ezer közös ismerősünk van, ő windszörfözik, lovagol, meg síel. Innentől néha csak én beszélgetek vele, mert a barátomat közben többször is keresik telefonon. Szép lassan kiderül, hogy éppen szigorú diétán van (látszólag feleslegesen), ettől tök zizinek érzi magát és folyamatosan exkuzálja emiatt magát, majd megkér, hogy ha nem gond, dobjam már el egy patikához. Mindezt este 7körül, a XII. kerületben, ahol speciel nem vagyok nagyon ismerős, de legalábbis patika téren abszolút nem.
Felmentünk a Szamosig, ott be a patikába, amit Ő ismert és mivel onnan mentem volna úgyis lefelé, megkérdeztem, hogy innen hova készül menni, mert láttam rajta, hogy nincs 100%-ig magánál. Így aztán bekísértem a gyógyszertárba, majd vissza indultunk. Út közben megtudtam, hogy szülőkkel él jelenleg, mert -bár ezt nem mondta ki- ahogy kivettem a szavaiból, éppen nemrég szakított a pasijával. Majd feldobta, hogy megtaníthatnám snowboardozni, a wakeboardtól fél és bár a motortól is tart de azért motorozni elvihetném, ha "lassan" megyünk. Így aztán, mivel magaslabdának éreztem a felkérést, felirattam vele a telefonszámom. De én sem a nevét, sem a számát nem tudom, talán ez a legszebb az egészben.
Villanásként jött, látott és hogy győzni fog-e, az mostantól csak rajta múlik, kíváncsian várom, hogy jelentkezik-e valaha... :)))