Eljött a pillanat, hogy betörtek hozzám is.
Csak pár órára hagytam el a lakást, persze, már esti sötétben és mire hazaértem már megvolt a baj.
Azt nem mondom, hogy ugráltam örömömben, de az tény, hogy kb 1 óra múlva már kissé megkönnyebbülten vettem tudomást a veszteségekről, akár a többszöröse is lehetne a kár. Persze, azonnal megcsináltattam a riasztót (eső után köpönyeg), mert azt azért nem merném állítani, hogy nem félek kissé.
Viszont egy valami már bizonyos: nem örökölhetek hordozható órát, mert az nem lesz sokáig a tulajdonomban. Anno, szegény nagyapám szinte értéktelen zsebórája került hozzám, amit kb fél évre rá egy betörés alkalmával loptak el, még a szülői házból. Most, szegény fater rózsaarany Doxa karórája jutott hasonló sorsra, pedig olyan szépen megtakarították, hogy már-már kedvem lett volna néha hordani is. Hát ebből nem lesz már semmi, mert a ballagásomra kapott aranylánccal és némi kp-val együtt ezt is elvitték. Igazából ez sem a valós, hanem inkább az eszmei értéke miatt fájó veszteség.