Számomra a fotózás mindig is művészet volt. Akár alkalmazott művészet, akár az egyéni önkifejezés eszköze, de művészet. És számomra itt lesz nagyon ellenszenves, amit hallok, hogy manapság a piacon az erősebb kutya (értsd: olcsóbban dolgozó) b@szik.
És mint tudjuk, az utca igénye kitermeli a sakálokat, akik minden fillérért képesek lemenni kutyába, alátenni a szakmának, az etikának, akár a minőség feláldozása árán is.
Nos azt hiszem, ebbe a körbe nem szeretnék belekerülni. Korábban azt hittem, ez csak az esküvői fotózás témakörére jellemző, ezért kerültem is ezt a témát, bármennyire is jövedelmező sokak szerint, de az utóbbi időkben azt tapasztalom, hogy szépen lassan az egész szakmát átjárja a fertő.
Így Te, kedves olvasóm, biztos lehetsz benne, hogy a képeimet továbbra is leginkább a saját ízlésem, értékítéletem szerint fogom elkészíteni és nem a fotós iparág piaci viszonyaihoz igazítva. Sajnálom a kialakult helyzetet és egyben sajnálom az igazi fotóművészeket, akik rákényszerülnek, hogy ilyen harcokban napi szinten résztvegyenek.