WSD (world snowboard day), ahogy ma én láttam...
Valamikor december elején csörrent a telefon, hogy a fővárosi WSD bemelegítő délutánra kimegyek-e, mert akkor leadják a nevem, mint fotós. Ennek az előzménye, hogy az elmúlt 2 évben a Fridge fesztiválokon sikerült sajtójeggyel, a lehető szinte legjobb helyről fotóznom. Sajnos az idei elmaradt, helyette jött ez az esemény, de sajnos már nem tudtam csereberélni, így ez kimaradt. De egyúttal bekerült a nevem a december 30-i WSD rendezvényeire, Mátraszentistvánba és Eplénybe. A kérdés csak az volt, hogy a 2 közül melyiket válasszam.
A vasárnapról minden elfoglaltságot kihúztam, karácsony óta próbáltam kideríteni, melyik irányba lesz érdemesebb elindulni, de mivel a legtöbb snowboardos barátom valahol Ausztriában várja már a szilvesztert, így érdemi infó nem nagyon jött. Szombaton még kiderült, hogy Eplényben nem igazán jónak mondják a havat, de ez igaz volt a Mátrára is.
Mivel szombaton estig melóztam, vasárnap reggel nem akartam nagyon korán nekiindulni, reméltem, hogy a programok inkább a déli, koradélutáni órákban lesznek. Aztán reggel az egész Dunántúlon szikrázó napsütést mutatott a net, Kékesre meg havazást. Közben hírt kaptam, hogy Szigeti "Szigi" Viktor bevállalta, hogy mindkét helyszínt megcsússza eme jeles napon. És én valamiért arra gondoltam, hogy az Ő útvonala Eplényből megy a Mátra felé (mint kiderült, ez így is volt tervezve, csak az eplényi pálya nem készült el időre, így az utolsó pillanatban fordították meg az irányt).
Így aztán a Mátra felé vettem az irányt, főként, hogy itt a snowpark könnyebben megközelíthetőnek tűnt gyalogszerrel is. Kb 1re értem a pályához, ahol nem is voltak túl sokan, bár a felvonóknál azért érezhető tömeget láttam. Mivel még sosem jártam itt, de tudtam, hogy lesz Burton teszt, azonnal a sátrukat céloztam be, ahol mindenről kaptam felvilágosítást Gémesi Jókától, aki elmondta, hogy most indul Szigivel Eplénybe. De megnyugtatott, hogy nyugodtan fotózzak, ne zavarjon semmi, jó munkát kívánt, majd egy pacsi Szigivel és már indultak is.
A pályán sokkal több síelő, mint deszkás. Igazából meglepő volt számomra, hogy csupán 2 mólinó hírdette a WSD-t. Persze, azért volt pár ismerős arc is, azonban a park kissé jeges, néhány próbálkozón kívül deszkás inkább csak a pályán szétszórva csúszkált. Nagyon sok kezdőt láttam, akik a legjobb módot választva oktató segítségével próbáltak talpon maradni.
És aztán, ahogy előkerült a gépem, előkerültek a parkban otthonosabban mozgó riderek is. Eleinte síbiciklivel próbálkozó srácokat, majd pár snowboardost. Közben igyekeztem nem csak a parkba beugró deszkásokat fotózni, hanem a pályán próbálkozókat is.
Közben megismerkedtem az egyik legnagyobb freeski tehetségnek tartott Miklósvári Ambrussal, Szöcsivel, akit névről, illetve a Fridgeről már látásból ismertem. Ő pár haverjával ugrált nekem jópár látványos kört.
Végül a lábam szinte teljes elfagyása okán 4óra körül elindultam hazafelé.
Ami feltűnt és engem picit zavart. Értem, hogy a 2 legnagyobb, legmodernebb hazai síterepet ezzel a rendezvénnyel próbálták meg egymáshoz közelíteni, de érzésem szerint ez nem nagyon sikerült. A szilveszteri időpont amúgy is megtizedeli az itthonmaradt deszkásokat, nem biztos, hogy érdemes még őket is ketté osztani. És ha már ünnepet tartunk, érdemes lenne meghírdetni konkrét programokat, hogy mindenki tudja, hova miért érdemes mennie. Az esemény leginkább a legnagyobb közösségi oldalon terjedt, mivel ezen magam is jelen vagyok, ráadásul kapcsolatom van a hazai snowboardos közösségek, cégek legtöbbjével, még csak azt sem mondhatom, hogy csak én nem tudok ezekről, mert nem kaptam hírt róluk. Mert hírt kaptam, csak programok nem nagyon voltak. Legalábbis Saint-Pistán nem.
De ettől még jóléreztem magam, kicsit kimozdultam, kipróbáltam az új optikáimat, ittam forrócsokit, teát, végre megnéztem ezt a pályát is magamnak, megismertem új arcokat, szóval jó kis nap volt.
Happy snowboard day to everyone! :))))))
