Eddig nem tudtam. De sajnos van az a perc, amikor nincs más, csak a mérhetetlen űr. Az ember tehetetlen, elgyengül, szinte el sem hiszi, hogy ez pont most, pont vele is megeshet. És csak ül szótlanul egy széken, megmozdulnia is nehéz. Elfojtott sírás környékezi a torkát. És csak zuhan a sötétbe, nem tudja még, hogy miként lesz ezután.
Csak a csend van.
A néma csend...