Ma, a 4. Freestyle Camp zárónapján újra azt éreztem, hogy ÉLEK!
A hét eleve nem indult számomra túlságosan felhőtlenül, de a tábor többi lakója feledtetni tudta/próbálta velem a hétköznapok gondjait.
Így aztán teljes erővel azon voltam, hogy megpróbáljam valóra váltani a saját álmaimat.
Nos ez így leírva nem hangzik rosszul, de sajnos azért tudomásul kellene már lassan vennem, hogy fél lábbal a 44-ben, már nem megy minden úgy, mint a tizenéves kölyköknek.
Lássuk be őszintén, nem sok korombéli apuka kezd el azon pörögni, hogy újabb és újabb freestyle trükköket tanuljon, gyakoroljon, amikor sípálya közelbe kerül; hányan választanák inkább a kényelmes, meleg hüttét, a fák közötti szűzhavas ride-al szemben?
A tervek és azok végrehajtása is napi szinten változott. Közben bejött egy kiadós havazás is, így tegnap komoly freeride ment az erdőben, azon a részen, amit már 3dik éve minden táborban sikerül megcsúszni párszor. A tavalyihoz képest most ezt is sokkal keményebben adtam, nem akartam "lesajnált vén tata" lenni.
A tegnapi nap zárásaként még egy picit parkoztunk, ami kifejezetten jó levezetés és előjáték volt a mai napra.
Éjjel is esett még, de reggel már nem. Így a csapat többfelé osztódott, én a park felé kanyarodtam, tegnap elég volt a szűzhóból. Aztán jött a csoda. A boxokon folytattam, egyre stabilabban, majd próbáltam a nose-slide-ot is. Végül az egyik barátom "rázavart" egy általam még sosem próbált, közepes méretű, kb 3-4méteres kickerre. A piciken nem igazán éreztem rá az ugrás lényegére.
Viszont itt meg nem kis para volt a nekifutás. De 1/1-ben sikerült! Vagyis egyből, elsőre.
Aztán még vagy 10-12 alkalommal, szinte megállás nélkül, estig. Közben mentek a slide-ok is, hol jobban, hol kevésbé, de ma estére nagyon büszke voltam magamra, olyan dolgokat csináltam, amik részben tervbe voltak véve, részben meg a hét elején már-már elérhetetlen kategóriába kerültek, a kezdeti bénázásom miatt.
Kösz srácok, ez tényleg jó kis hét volt és a mai nap talán életem legjobb napja!